2. fejezet:
Castle: Majdnem
Némán sétáltunk egymás mellett. Kezem a zsebemben tartottam,mivel igen hideg volt aznap éjszaka. Ezen a csöndes estén csak a cipőnk kopogása hallatszott a járdán. Éppen visszafele sétáltunk,mivel beugrottunk egy-két pohárra,amelyhez végül csatlakozott Ryan, és Esposito is.
"Hát nem szép este?" nézett le rám mosolyogva.
Majd hirtelen átkarolt. Kissé megfeszültem. Nem mintha zavart volna,vagy ilyesmi, hanem a sokk miatt ami átfutott rajtam,ahogy megérintett.
Abban a pillanatban visszahúzta a karját. Átkoztam magam amiért így reagáltam,ezzel elrontva mindent.
"Castle .." Kezdtem.
"Sajnálom. Én csak tudod...Sajnálom." mondta.
Ezen csak a homlokomat ráncoltam. "Nem Nem úgy értem.. "dadogtam. "Csak, hogy .." Sóhajtottam. "Ez nekem nem megy." Ráztam meg a fejem. Majd kihúztam a kezem a zsebemből,és elkezdtem a hajam csavargatni. Hirtelen Castle elém állt, és mikor a megnyugtató kék szemekbe néztem,melegség öntött el."Hogy lehetsz ilyen biztos a döntésedben?" kérdeztem tőle.
"Hogyan nem?" kérdezte. "Ha szeretsz valakit, miért nem éri meg? Ne érdekes mit hoz a jövő. Csak szeresd,és küzdj érte." Az arca ellágyult. Majd közelebb hajolt hozzám.
"Castle ..." suttogtam, és tettem egy lépést vissza. Miért csináltam ezt? Szidtam magam. Ekkor Castle közelebb lépett, és átkarolt. Abban a pillanatban ahogy a megnyugtató kék szempárba néztem,azonnal éreztem, ő is tudja milyen csata zajlik le bennem, ha csak rá gondolok.
Majd megcsókolt. Nem ellenkeztem. Olyan érzés töltött el,ami eddig még sosem. S hagytam, hogy erős karjai körém fonódjanak,egyre közelebb húzva magához.
"Szerezz egy szobát!" kiabálta valaki mögöttünk. Majd mindketten nevetésben törtünk ki.
"Ugyanazt a kifogást fogod használni mint legutóbb?" kérdezte.
Megráztam a fejem. "Teljesen tisztában vagyok mit is csinálok."
Elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-
Szombat reggel volt,és egyedül voltam otthon.
Úgy döntöttem, sütök valamit. Egy kicsit aggódtam,mivel már nem is emlékszem mikor sütöttem elmosolyodtam egy pár recepten , utoljára. Megkerestem anyám egyik régi szakácskönyvét,amit szépen átlapozgattam. Néha elmosolyodtam,mivel egy-egy recept szép emlékeket idézett fel bennem. Kis idő múlva találtam is egy receptet, „Őrült Csokis Torta” volt a neve, úgy döntöttem elkészítem,mivel ez volt anyukám egyik kedvenc édessége.
Gondosan átolvastam a receptet,lépésről lépésre haladva. Majd a süti már a sütőben volt. Beállítottam az időzítőt,majd kimentem a nappaliba. Ekkor megszólalt a telefon üzenet rögzítője.
Vajon ki lehet ez? Gondoltam magamban,majd megnéztem a telefont. Castle volt.
Azt írja: Alexis elment a hétvégére, és unatkozok itthon. Van kedved velem ebédelni?
Elmosolyodtam majd visszaraktam a telefont a szekrényre,és elindultam a konyhába. Nem kellene vissza írnom? Kérdeztem magamtól.
Majd mintha csak végszóra, hirtelen megcsörrent a telefon. Nem volt vitás,ő hívott.
"Hello." mondtam amint lehuppantam a kanapéra.
"Szóval, neked egy óráig tart amíg felveszed a telefont?" kérdezte
"Honnan tudod, hogy nincsenek terveim?" Kérdeztem. "Máskor kérj egy időpontot."
"Nagyon kétséges." mondta.
"Nagyon kétséges? Tényleg. Miért mondod ezt?" kérdeztem hitetlenkedve.
"Ó, Beckett. Néha úgy érzem jobban tudom mit akarsz,mint te magad." mondta, majd témát váltott. "Nos, azt hiszem, ha nem akarsz velem ebédelni, találok magamnak egy kis elfoglaltságot. Biztos lesz egy pár szőke nő aki örülne egy autogramnak a mellére." Szinte hallottam a hangján,hogy elmosolyodik.
"Miből gondolod,hogy néhány fiatal szőke azt akarja, hogy"aláírd"a mellét?" kérdeztem gúnyosan.
"Ó, bízz bennem egy csomó ilyen nő van,a fele pedig épp itt lakik az utcánkban."
"Richard Castle te egy szörnyű hazudozó vagy!" vágtam vissza.
"Nem tudod biztosan,hogy hazudok."
"Nem fogsz egy szőkével sem találkozni,igaz?" kérdeztem unottan.
"Nos,ha nem akarsz átjönni hozzám,majd átmegyek én."jelentette ki,megpróbálva másra terelni a szót.
"Tényleg? Azt hittem, szőke cicababák mellére fogsz aláírogatni?"
"Nocsak,minta azt mondtad volna dolgod. Végül kiderült,hogy mindketten hazudtunk." mondta nevetve,majd letette a telefont. Én csak a fejemet ráztam,majd elmosolyodtam.
Körülbelül tizenöt perccel később, a sütő időmérő pittyegni kezdett. Gyorsan kirohantam a konyhába. Amint kinyitottam a sütő ajtaját,füst gördült az arcomba.
"Hogy az a... " káromkodtam,megpróbálva kiszedni a tortát a füstölgő sütőből. A tüdőm már szinte teljesen megtelt füsttel. Elkezdtem fulladozni,ezzel kiejtve kezemből a süteményt,ami a földön landolt. Megpróbáltam gyorsan feltakarítani,de hirtelen kopogtak az ajtón.
Felsóhajtottam,majd leporoltam a nadrágomat és elindultam az ajtóhoz. Castle állt az ajtóban mosolyogva."Valami leégett?" kérdezte némi undorral az arcán.
"Semmi fontos." mondtam,majd beléptünk a lakásba ami tele volt kék színű füsttel.
Lenézett a földön lévő tortára. "Ezt szoktad csinálni hétvégenként?"
"Igen. Szándékosan égetek süteményeket,majd ledobálom őket a földre." válaszoltam gúnyosan,majd visszamentem feltakarítani a tortát.
Megvonta a vállát. Majd lehajolt,hogy segítsen nekem. "Amúgy mi alkalomból sütöttél tortát?"
"Úgy gondoltam egész szórakoztató." mondtam. Úgy döntöttem elmondom neki a teljes igazságot. "Ez valójában anyukám kedvenc tortája. Nem azért mert ő szerette,hanem apám kedvence volt. Ezért mindig ezt sütötte neki." Megráztam a fejem. "Még kicsit gyakorolnom kell. Plusz a sütő szar."
"Menjünk át hozzám,és süssük meg nálam." ajánlotta fel.
Végül inkább a Kínai mellett döntöttünk. Leültünk a kanapéra és céltalanul beszélgettünk.
"Nem vagy kíváncsi az apádra? Mármint sohasem ismerted,ez nem zavart téged?" kérdeztem.
"Hát jó lett volna." mondta unottan.
Ezzel le is zárta a beszélgetést. Érezni lehetett a hangjában,hogy nemigazán akar erről beszélni. Ezután két percig csendben ettünk.
"Nézzünk meg egy filmet. Mondjuk egy horror filmet." jelentette ki hirtelen,megtörve a kínos csendet.
Kinéztem az ablakon. "Világos nappal van. Mi móka van abban? Reggel nem lehet horror filmet nézni!"
"Ezért megvárjuk míg besötétedik." mondta, és felállt. De ekkor elkezdett csipogni a telefonja."Ah. Sajnálom, Beckett, de úgy néz ki, el kell mennem."
"Miért?" Kérdeztem, megpróbálva elrejteni csalódottságom.
"Alexis ..." mondta. Látszott rajta,hogy nem akarja tovább magyarázni.
"Átjöjjek ellenőrizni téged?" kérdezte.
Bólintottam, és elmosolyodott. "Igen, hiszen horror filmet nézek!"mondtam.
"Paranormal Activity is ijesztő." mondta. Ahogy sétált az ajtó felé. Felkeltem,és a
háta mögé álltam.
"Tényleg? Miből gondolod?" Kérdeztem.
"Kb. egy hétig lámpafénnyel aludtam.."
Nem tudtam mit tenni törtem ki. "És én még azt hittem férfiasabb vagy Castle!"
"Ó, én ... csak nem vagyok démonbarát ember." mondta, majd hirtelen lecsúszott a kabátja. Mindketten egyszerre nyúltunk érte. Arcunk centiméterekre voltak egymástól,és biztos voltam benne, hogy megcsókol.
Majdnem.