Castle: A pokolba és vissza 7

A pokolba és vissza

7. fejezet:

Kate kora reggel felkelt. Ott állt a szekrény előtt, és 5 percig a ruháit bámulta, mit is vegyen fel. A házi őrizete véget ért, végre készen állt, hogy visszatérjen a munkába.

Ma volt az első nap, hogy újra találkozzon Castle-el. Bűntudata volt, hogy nem is hívta, vagy keresi meg őt. De szüksége volt egy kis időre.

Szégyen neki bevallani, de vagy háromszor ment a tükörhöz. A legjobban akart kinézni. A haját hagyta szabadon száradni, mivel így sokkal hullámosabb lesz, amit Castle annyira szeretett.

A változás látható volt közte és Castle között.
Ahogy nevezik egymást, különösen Castle őt (mikor felébredt, hallotta amint halkan, hívja őt "Kate")

Kate a gondolatra megborzongott (a jó fajtából...)

Csak egy pillantás, és Rick képes volt belelátni a lelkébe. Csak egy pillantás, és öröm járta át a testét. Az előtt, soha nem érzett ilyet. Igen, az író és köztelévő kapcsolat megváltozott.

Megkereste a tükrét, (megint) majd bólintott, és kilépett az ajtón.

-
Rick felébredt, pontosan tudta milyen nap van ma.

Kirohant a szobából, felvette kedvenc kék ingjét, és a legjobb fekete nadrágját. Megigazította a haját. Normálisan nem igen foglalkozott volna vele, de… ez nem volt egy átlagos nap.

A kapitányság felé megállt kedvenc kávézójánál, és vett két kávét.

Mikor megérkezett, beszállt a liftbe. Szíve egyre gyorsabban vert. Furcsa volt, hogy ennyire ideges, hiszen már több mint 3 éve minden egyes nap így telt.

Elsétált Esposito és Ryan mellett. Majd letette a két kávét Kate asztalára. A következő 10 percben Castle egyre idegesebb lett.

Amint hallotta a lift kattanását, tudta, hogy ő az. A lift ajtó kinyílt, és Kate belépett a kapitányságra. Castle nézte, ahogy mély lélegzetet vesz, majd kilép a liftből.

Amint belépett, mindenki tapsolni kezdett. Kate csak mosolygott, zavarban volt, mindenkinek mondott egy gyors köszönömöt, majd leült az asztalához.
5, 4, 3, 2, 1. számolt a fejében Castle. Nem akarta lerohanni társát azonnal. Nem akarta, hogy bosszantsa őt.

Leült mellé, és örömmel látta, hogy már ívott a kávéjából. "Örülök, hogy újra látom, detektív. Lelőnél, ha azt mondanám, hogy hiányoztál? "

Kate elmosolyodott, emlékeztetve magát, hogy nem kemény vagy kegyetlen. "Nem foglak Castle. Amúgy meg minden annyira csendes volt nélküled!"

Castle nem hitt a fülének. Tényleg elismerte, hogy hiányzott neki… mikor a fél övezet hallotta?

"Ó, ne vágj már ilyen képet Castle!"

"Josh biztos örült a sok együtt töltött időnek."mondta Castle szomorúan, amint a szavak elhagyták a száját.
"Josh és én szakítottunk, tényleg." mondta Kate nyugodtan.

"Remélem, rendben van, Kate. Őszintén szólva azonban, szerintem te túl jó voltál neki."

"Valójában, nyilvánvalóan nem vagyok túl jó neki, mert szakított velem." Kate tett egy új szabályt magának ebben a két hétben. Nincs több hazugság Castle előtt (néhány kivétellel) Megérdemli, hogy ismerje az igazságot.

"Kövess engem." mondta Castle majd felállt, bevezette Kate-et az egyik kihallgatási terembe.

Amint mindketten beléptek a szobába, Castle bezárta az ajtót. Nem érdekelte, hogy valaki látta bemenni őket a szobába. Ebben a pillanatban, csak egy dologra összpontosított.

"Kate. Nem fogok kitérni a szakításotok alól, mert tudod, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Ez a Josh nem érdemel meg, és ha volt bátorsága, hogy szakítson veled... különösen az után, hogy mindaz, ami történt. " Vett egy mély lélegzetet, felkészült arra, hogy elmondjon mindent amint egész reggel gyakorolt.

"Élni a tudattal, hogy akár meg is hallhatsz, kínzás volt számomra. Bár te kérted, hogy két hétig hagyjalak gondolkodni, nekem is adott egy kis időt a gondolkodásra." mondta, majd megfogta Kate kezét.

"Nem érdemelt meg téged, Kate. Nem hiszem, hogy én vagyok az az ember, aki méltó hozzád. De ha adsz egy esélyt, ígérem mindent meg fogok tenni, hogy az legyek. " Kate könnyes szemmel felnézett rá.

"Miért mondod ezt, Rick?" kérdezte.

"Azért, mert te vagy életem szerelme. Katherine Beckett, más, vagy mint az eddigi nők, akikkel találkoztam, és soha nem akarlak elveszíteni. Azt akarom, hogy hívj, ha szomorú vagy, vagy ha csak beszélni szeretnél velem. Azt akarom, hogy gyere el velem ma este vacsorázni, és minden este ezután. De amit a legjobban szeretnék, hogy légy a barátnőm."

Kate hallgatott. Érzelmei kavarogtak, nem tudta hogyan reagáljon.

"Úgy értem, mikor…" Kate a szája elé tette a kezét.
"Castle. Az életben egyszer, fogd be a szád."Elhallgatott "És kérlek, kérlek csókolj meg."

Az írónak nyilvánvalóan nem kellett kétszer mondani, amint a szavak elhagyták a száját, odahajolt Kate-hez, és a legszenvedélyesebben megcsókolta.  

Keze végigfutott a haján. Kate beleborzongott az érintésbe.
Szenvedélyesen csókolták egymást, míg el nem fogyott a levegőjük. Arcuk még mindig csak centikre voltak egymástól.
"Én tiszteletben foglak tartani, mint barátnőd Richard Castle.”

Bent a megfigyelő szobában, Ryan és Esposito állt, az övezet 5 többi tagjával. Tudtam, hogy azt teszik, tesó." mondta Esposito, ahogy Ryan összegyűjtötte a pénzt.

Csak ők ketten és Lanie volt az egyetlen, akik hittek abban, hogy a pár valaha is összejön. Mindenki más már feladta őket, de tudták végig.

Vége

Castle: A pokolba és vissza 6

 

A pokolba és vissza

6. fejezet:

Fél órával később Castle barátai elhagták a kórházat.

Végül, kb 45 perc várakozás után egyedül maradt Kate kórházi szobájában. Csak a folyamatos szívverés hangja a monitoron, ez volt állandó emlékeztető, hogy még él és lélegzik.

Az órák gyorsan teltek, és Castle meg sem mozdult. Hozott magának egy széket, hogy Kate mellett maradhasson.

Furcsa volt, hogy a nővérek nem rúgták még ki. Nyilvánvalóan elmúlt a látogatási idő, mert hallotta őket, amint bemennek minden egyes szobába és megkérik a családtagokat, hogy menjenek haza, de furcsa módon nem jöttek be Kate szobájába.

Ez idő tájt, Kate 03:00 körül megmozdult. Amint Castle érezte a kis mozgást, felállt székéből. "Kate?" kérdezte, majd lágyan simogatni kezdte az arcát.

Ekkor Kate szívverésének hangja a monitoron felgyorsult Castle pánikba esett.
"Nővér!" kiáltotta kétségbeesetten, keresve a magyarázatot mi történik.

-
Kate körülnézett. A legszebb réten volt, amit valaha is látott. Lenézett magára, látta, hogy egy egyszerű, hosszú fehér ruhában áll.

A rét tele volt virágokkal. Kate hangosan nevetett, valami ismeretlen okból ez a hely boldoggá tette nagyon boldoggá.
Ekkor vette észre, hogy nem messze tőle egy nő térdel a virágok között. Nyilvánvaló, hogy nő volt, ott térdelt az illatos virágok közt, és élvezi őket épp úgy, mint Kate.

Tétován, odament a térdelő nőhöz.
"Hol vagyunk?" kérdezte. A nő, aki tisztán hallotta Kate kérdését, vett még egy pillantást a virágokra majd felnézett. Amikor Kate meglátta az arcát, szívét elöntötték az érzelmek, és úgy érezte mindjárt eldől.

"Anya?" kérdezte Kate mosolyogva. Johanna füligérő mosolllyal felált és átölelte lányát.

"Azon gondolkoztam, mikor leszek képes újra beszélni veled, Katie." mondta Johanna. A hangja pontosan ugyanolyan volt, mint amire Kate emlékezett. Kate már soha nem akarta elengedni a nőt, aki most simogatta a hátát.

"Nem tudom, mi folyik itt, anya ... de már nagyon hiányoztál." mondta Kate, hagyva végig folyni könnyeit arcán. Ez lehet, hogy egy álom, de Kate-et nem érdekelte. Ez volt a legjobb álom, amit valaha is tapasztalt, és nem akart felébredni.

"Nem hiszem, hogy sok időt tölthetünk együtt Katie, így meg kell hallgatnod, rendben?" Johanna elhúzódott lányától, és megsimogatta arcát. Kate bólintott és megpróbálta minél jobban kiélvezni minden egyes pillanatot, mielőtt anyja visszaküldi abba a nyomorult világba.



"Én mindig veled voltam harcban és nehézségben. Keresztül minden kapcsolatodon és mérföldkövön. Tudnod kell, mennyire büszke vagyok rád. Amennyire csak egy anya büszke lehet a lányára. Ezért szeretnék beszélni veled. " Kate tudta, hogy anyja komolyan gondolja.

 "Először is tudom, el kell bírnod a világ súlyát. Kitartó vagy, de néha gondolj a barátaidra, a barátaidra, akik törődnek veled. Azt akarom, hogy ígérd meg néha lazítasz egy kicsit és megbízol a barátaidban. "

Kate barátaira gondolt a kapitányságról. Ryan, Esposito és Lanie, na meg Montgomery olyan csodálatos barátai voltak, de néha el is felejtette, mennyire törődnek vele.

"Továbbá a vágyad az igazság. Tudom, hogy szeretnéd megoldani a gyilkosságomat kicsim. De nem szeretném, hogy életedet add, csak, mert én már meghaltam. A válaszok jönnek, de nem tudod, kényszeríteni őket. Éld az életed. Légy boldog!

Ne feledd, hogy én mindig veled leszek, és nagyon büszke vagyok rád."

Kate azokra a hosszú órákra gondolt, amikor anyja gyilkossági ügyében nyomozott. A sok ébren töltött éjszakára és fáradozásra. Vajon tényleg mind hiába volt?

"Az utolsó dolog, amiről szeretnék beszélni veled az a szeretet. Amikor találkoztam apáddal, először nem tudtam, hogy ő lesz életem szerelme. Őszintén szólva, mikor először láttam azt hittem egy idegesítő tanár, aki nem nyugszik, amíg minden gyerek nem tanul. " nevetett.

"De aztán megismerkedtem vele, és kezdtem látni a gyönyörű, kedves, nagylelkű embert, aki valójában volt." Kate is elmosolyodott, és hírtelen Castle-re gondolt.

"Richard Castle szerelmes beléd, drágám. Ez az ember szeret téged, jobban is mint ahogy egy férfi szerelmes lehet egy nőbe. Nem fogok a kapcsolatotokról beszélni, és nem is kérem, hogy szeresd őt viszont. Mert tudom, hogy te is szereted őt, még ha te nem is akarod bevallani.

Ő tényleg szeret téged, és ha te hagyod elszállni, Katie, rá fogsz jönni, hogy hiba volt."

Kate-ből újra erőtörtek az emlékek. Látta amint Rick-el egy bomba előtt álnak egymás kezét fogva, várva a halált. Látta, amint Rick a karjában tartja, amint megfagy egy fagyasztóban.

Richard Castle volt az egyetlen és kész, a legfontosabb….

"Anya, én szeretném, ha találkoznál vele. Újra együtt lehetnénk, mint egy család. Minden nap nélküled olyan, mint egy tátongó lyuk. Castle néha segít egy kicsit, de még mindig ott van, és nem hiszem, hogy valaha is elmegy. Nem elég tudni, hogy velem vagy, látni szeretnélek, átölelni és néha beszélni veled.

Hiányzol jobban, mint ahogy el tudnám mondani anya.”

"Én mindig itt leszek, és a barátaid is segítenek majd. Ne feledd mindig is büszke voltam rád, és sose okoztál csalódást nekem. Csak mindig kövesd a szívedet, ez a legfontosabb. " mosolygott Johanna és megsimogatta lánya arcát.

Hirtelen fájdalom árasztotta el Kate testét. Érezte az álom lassan véget ér, és visszatér a valóságba. Kate átölelte édesanyját, még egyszer utoljára, és azt suttogta: "Szeretlek, anya." Hallotta a mosolyt anyja hangján, ahogy mondta: "Örökre büszke leszek rád Katie. Jobban szeretlek akár az élet.."

Kate kinyitotta a szemét. A fájdalom elviselhetetlen volt, minden egyes porcikája fájt. "Castle?"

Hirtelen látta az Castle arcát,és úgy érezte minden rendben van.
"Most már biztonságban vagy, Kate." hallotta az író hangját. A teste elkezdett zsibbadni, látta amint az orvosok beadnak neki valamit.
"Köszönöm, Cas-"mondta elcsukló hangon. Megpróbált harcolni a sötétség ellen, el kellett mondani az írónak mennyire hálás volt. "Te mentettél meg. Köszönöm," nem tudta befejezni, a sötétség hamarosan úrrá lett rajta. Még hallotta Csatle hangját, ahogy azt suttogja,”Bármikor Kate Beckett."

Castle: A pokolba és vissza 5

A pokolba és vissza

5. fejezet:

Az út a lakásig nagyon hosszú volt. Castle egyre nyugtalanabb volt. Tudta, hogy az idő vészesen fogy.

Kate fogvatartói azt mondták, három napjuk van. Castle csak reménykedni tudott, hogy tartják szavukat. Habár két szadista emberrabló szava nem volt túl megbízható.

Kinézett az ablakon, felismerte, hogy közelednek az épülethez. Ryan és Esposito elöl ültek, merevek voltak, és egyértelműen felkészültek, hogy szembe nézzenek Kate fogvatartóival.

Megérkeztek. Mikor Castle megpróbált kiszállni Esposito hírtelen megállította.
"Castle, nem engedhetem meg, hogy bemenj oda." Az író tudta, hogy a nyomozó csak az érdekeit nézi, de szavai mégis feldühítették.

"A pokolba is nem tudok!  Beckett van odabent. Ha úgy gondolod, hogy itt fogok ülni, miközben ti bementek és elkapjátok őket, akkor sajnos nagyon tévedsz." Castle ezt gyakorlatilag sikoltozva mondta. Szomorú volt, ahogy barátai kezelték, de nem tudott itt ülni, amíg azok a szemetek és Kate bent vannak abban az épületben.

"Hallgatnod kell rám ember. Tudom, hogy szeretnél segíteni, de azok ott bent nem tudjuk mire képesek." Esposito egyértelműen próbáltat nyugodt maradni.

"Kössünk üzletet." Mondta Castle kissé erősebb hangon. "Menjetek be, kapjátok el azokat a szemeteket, és ha megtaláljátok Kate-t hívjatok! " ezzel Castle keresztbe tette kezét, jelezve, hogy másba nem egyezik bele.

"Rendben. De amíg nem kapsz hívást, itt maradsz." Azzal, Esposito, Ryan, és a többi csapat megfordult, és bementek az épületbe, ott hagyva Castle-t élete leghosszabb fél órájára.

-

Mindene fájt. Kate úgy érezte, mintha egész teste égne.

A feje szünet nélkül lüktetett. A háta fájt, mivel szinte két napja ugyanabban a helyzetben ült, és a lába is elzsibbadt.

Legszívesebben sírt volna, de Kate Beckett nem volt ilyen.

Annak ellenére, hogy teste minden egyes porcikája tiltakozott ellene, folytatta kiszabadulási kísérleteit.

A fém bilincsek erősen fogták a lábát, a csuklóján lévő kötél, pedig belemart a lány csuklójába ahányszor próbált kiszabadulni.
Kate üvölteni akart volna, de a fények hírtelen felkapcsoltak. Egész testében megremegett, mintha teste érezte volna, hogy a lámpákhoz a kínzás kapcsolódik.

Valóban, az angol és a New York-i elindult felé. "Hogy bírod, Katie?" kérdezte az Angol gúnyosan. Kate legszívesebben ordított volna, hogy merészeli ez az alak úgy szólítani, mint a szülei…. ehhez nem volt joga.
"Azt kell mondjam, jobban." Mondta Kate némi undorral a hangjában.

Angol elnevette magát. "Van, amikor be tudod fogni a szádat?" Majd Kate mögé sétált és egy kendőt kötött a szájára.

Ekkor hangokat hallottak a távolban. Kate remélte Castle rájött az üzenetére.

"Ha ezek a zsaruk, istenre esküszöm, meg fogsz fizetni! " förmedt rá Kate-re az Angol, majd Kate azon kapta magát, újra elveszti eszméletét.

-

Esposito és Ryan vezette csendben a csapatot. A lépcső, ami a pincébe vezetett, keskeny volt és zajos, így hamar rájöttek, hogy igen nehéz rajta halkan közlekedni.

Végül sikerült leérniük. Esposito jelzett a csapatnak. A fele csapat követi Ryan-t balra, a másik fele pedig vele megy jobbra.

Ryan és csapata elindult balra, miközben Esposito és a többiek az ellenkező irányba.
A folyosó végén volt egy ajtó, Esposito meg állt és fülelt.

Az ajtó mögül csak egy valamit lehetett hallani. Ha ezek zsaruk,istenre esküszöm, meg fogsz fizetni!

 A hang, ami kifejezetten angol volt, elég bizonyíték volt Esposito-nak. Teste megfeszült majd teljes erőből berúgta az ajtót.

A két maszkot viselő férfi nem vesztegette az időt. Fegyvert szegezett rájuk. 
"Tüzet szüntess!" ordította Esposito.
Angol, tudván, hogy nem volt más kiút elkezdett rohanni a zsaruk felé.
Esposito, akinek fegyvere már valamivel feljebb volt, térden lőtte.

A New York-i látta, ahogy társa sikoltozva a fájdalomtól letérdel, és lelapul a legközelebbi sarokba.

"Megadom magam!" üvöltötte a rendőröknek, egyértelműen megrémült fájdalommal. "Kérem, ne lőjenek le!" Esposito szinte nevetett a férfi szánalmas kísérletén, hogy mentse magát. Intett az emberek háta mögött, hogy fogják el a társát is.
-
Castle már készen ált elhagyni pozícióját, és berohanni az épületbe. Nem érdekelte, hogy fegyvertelen, vagy képzetlen... meg akarta menteni Kate-et. Csak annyit akart, hogy szerelme biztonságban legyen.

Amikor a telefon vibrálni kezdett,Castle nem vesztegette az idejét és berohant az épületbe.
"Biztos, hogy rendben van?" kérdezte, ez volt az egyetlen kérdés, amit mondani tudott ebben az állapotban.

Esposito sóhajtott. ”Elvesztette az eszméletét, és elég csúnyán összeverték. Azonnal orvoshoz kell vinni. Figyelj, ember. Fel kell készülnöd, hogy nem egy szép látvány.” Castle befejezte a hívást és gyorsabban rohant.
Szinte lerepült le a lépcsőn, és lerohant a jobb folyosón, ahol látta, hogy a csapat áll. Habozás nélkül, berohant a szobába ahol Kate-et tartják.

Éppen időben érkezett, mivel Esposito-nak és Ryan-nek sikerült eltávolítani a bilincset, ami két napja tartotta.

Castle lassan levette a székről, leült és az ölébe vette, nem törődve vele ki mit gondol róla. Óvatosan megcsókolta a homlokát.

Kate felnyögött, egyértelműen jelezve, hogy visszanyerte eszméletét. "Csitt, Kate. Minden rendben, itt vagyok. A mentők már úton vannak drágám." Mondta még szorosabban ölelve magához.

A mentők hamarosan megérkeztek, és bevitték Kate-et a kórházba.

"Mielőtt elkezdeném, szeretném elmondani, hogy Kate állapota stabil, és hamarosan fel fog épülni." Castle megkönnyebbülten felsóhajtott. "Szenvedett 4 törött bordát, egy törött csontot arcán, és egy kis törést, a bal karján. A sérülései kiterjedtek, és szüksége lesz erős antibiotikumra. A legrosszabb sérülést azonban a tüdeje szenvedte.

 ”Úgy tűnik, amíg abban a székben volt, az egyik törött bordája a bal tüdejére került.

Mikor beértünk a kórházba, csak akkor vettük észre, hogy az egyik borda szúrja a tüdőt elég széles körben. Megműtöttük, és szerencsére minden jól ment.” Az orvos megállt, így Castle (aki most vette észre, hogy Lanie, Esposito, Ryan és Montgomery mellette állnak) megpróbálta feldolgozni, amit az imént hallott.

 "A barátod egy harcos. Sokan azonos körülmények között valószínűleg meghaltak volna. Mindannyian nagyon szerencsések." Castle bólintott, nem tudta, hogyan köszönhetné meg az orvosnak.

"Mikor láthatjuk?"kérdezte Lanie.

"Ha szeretnék, akár most is. Még mindig eszméletlen, és nem is fog felébredni néhány óráig, de az állapota nem kritikus így nyugodtan látogathatják. Sajnos egyszerre csak 4 ember mehet be a szobába."

"Ti mennyetek előre."mondta a többieknek Castle. "Én majd bemegyek utánatok. Addig nem fogom itt hagyni, amíg fel nem ébred. "

Senki sem állította meg az írót.

Castle: A pokolba és vissza 4

A pokolba és vissza

4. fejezet:

Mikor Kate fogvatartói letették, Castle érzelmei kavarogtak. Örült, mert egy hatalmas lépést tettek, hogy megtalálják bárhol is, tartották fogva Kate-t, de ugyanakkor dühös is volt, mert szerelmét újra megkínozták.

"Gondozás, mint jelent ez az egész?” kérdezte Will. Castle végül rájött, hogy a többieknek fogalma sincs mit jelent, amit Kate éppen üzent.

"Valahol a Central Parkban tartják fogva."mondta, majd egy kicsit lepihent.

Erős akart maradni Kate miatt, de mikor látta, hogy újra megkínozzák,…..úgy érezte ereje teljesen elhagyta. Már nem volt az a mindig vidám író, aki állandóan tele volt élettel, és mindenkit bosszantott maga körül.

Will (szokás szerint) azonnal kiadta a feladatokat. "Ryan és Esposito, szűkítsétek le azoknak a gyanúsítottaknak a listáját, akik a központi park közelében vagy mellett laknak.” A fiúk hozzáfogtak a kereséshez, Willl pedig oda ment Castle-hoz.

"Honnan tudtad, hogy a Central Parkban van?"kérdezte kíváncsian. Will egy kicsit mindig is féltékeny volt az író és Kate közötti kapcsolatára. Az első alkalommal, mikor látta őket együtt dolgozni, régebben volt mikor segített nekik egy kislány elrablása ügyében.

"Akkor jöttem rá, mikor Kate a kutyájáról beszélt."mondta Castle kissé gyenge hangon. "Ő nem egy kutya, és úgy hívják Alexis, ami a lányom neve." Vett egy mély lélegzetet, meglepődött, hogy mennyi energiára van szüksége, hogy még egyáltalán beszélni tudjon.

                                                              
"Akkor raktam össze a darabokat, mikor Alexis kedvenc gyalogos útjáról beszélt. Mikor együtt dolgoztam Kate-el volt egy gyilkosság a Central Parkban, pont ott ahol Alexis szokott naponta sétálni. "

Will bólintott. "Értem és ez az, ami rávezetett arra, hogy a Cantral Parkban van?" kérdezte.

"Nem, egyszer Alexis igazán furcsa volt az iskolában, ezért megkérdeztem Kate-et nem akar-e eljönni velünk sétálni. Rájöttem, hogy Alexisnak néha kell egy pár női tanács, amit én nem tudok megadni "

Castle sóhajtott,egy pillanatra a lányára gondolt. Tudta, hogy Alexis felnéz Kate-re.

Fejét az asztalra hajtotta, és becsukta a szemét. Nem is akart erre gondolni, de elméje vándorolni kezdett, és kezdte átélni legrosszabb rémálmát, ami valaha is volt.

 Annyira gyönyörű volt. Tudták azt szerette volna, hogy úgy temessék el, mint egy detektívet.

Castle érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, ahogy ránézett a szobavégén lévő koporsóra. Végül már szeméből csakúgy folytak a könnyek, és egész testében remegni kezdett.

Kate, Kate volt az, akit eltemetnek holnap. Megpróbálta irányítani magát, de a gondolatai egyszerűen nem kapcsoltak ki. Ma volt az utolsó nap mikor megjelent, és ez volt az egyetlen nap, mikor elég bátorságot vett, hogy eljöjjön.

 Soha nem tudta elmondani mennyire szerette. Soha többé nem lesz esélye, hogy kifejezze érzéseit. Letörölte arcáról a könnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy sírt.

Tudta, hogy szembe kellett néznie vele. Legszívesebben hazament volna bezárkózni a szobájába, és többé sose jönne ki. De ahelyett, hogy gyáván hazament volna inkább ott maradt. Ott állt, amíg a szertartás véget ért. Megvárta, amíg egyetlen ember sem maradt a szobában, csak egy maga és... Kate.

"Ó, Kate."mondta, de a hangja megtört, amint kiejtette a nevét. Vett egy nagy levegőt, majd folytatta. Szüksége volt erre. "Annyira hiányzol. Nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rád. Az,hogy soha többé nem látlak mosolyogni, vagy hallani nevetni, kísért minden egyes nap." A könnyek ismét akadálytalanul végig folytak  arcán.

"Elmentem a kávézóba mielőtt idejöttem. Tudom, hogy butaság volt, de nekem már szinte normális, hogy mikor találkozunk, veszek neked egy kávét.... és mivel ez az utolsó alkalom." Itt elakadt,majd leengedte a fejét,  és megpróbálta tartani magát.

Castle megfogta Kate kezét, de rájött, hogy ez hiba volt. Olyan hideg volt ... olyan élettelen.

"Kate nem tudom, hogyan fogok nélküled élni. Te voltál az én egész világom, és nem hiszem, hogy képes vagyok túlélni nélküled. Ki fog hívni, ha van egy új ügy? Csak a hangodat akarom hallani Kate... ez vezetett engem. Ez késztetett arra, hogy jobb ember legyek." nagyot nyelt.

"Azt kérték, beszéljek a holnapi temetéseden. Azt mondták, idézem" mondjak rólad pár szót" Hogy kéne összefoglalni téged néhány szóval? Tudom, soha nem mondtam neked, de te voltál életem értelme." Közelebb hajolt a koporsóhoz, majd megcsókolta.

"Miért hagytál el engem, Kate? Hogyan tudtalak elveszíteni? Ez a fájdalom a szívemben szinte elviselhetetlen." Vett egy mély lélegzetet, olyan sok mindent akart még mondani, de látta a tulajdonosok visszatértek, hogy megkérjék, távozzon.

"De egy valamit megígérhetek, örökre szeretni foglak. Meg fogom találni anyád gyilkosát, és bíróság elé állítom őket. Az egyetlen reményem az, hogy egy nap talán újra látlak. Az egész életemet üres lesz nélküled Kate, és remélem, hallod, amit most mondok."

"Szeretném, ha tudnád, jobban szerettelek mit magát az életet, és sajnálom, hogy soha nem volt lehetőségem, hogy elmondjam. Te voltál a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismert, és remélem,hogy mostanra sikerült megtalálnod a békét. Viszlát Kate. Remélem, hogy egyszer majd újra találkozunk. "

Castle felkelt és elment. Még vett egy utolsó pillantást a zárt koporsóra, ami most már örökre tartja a nőt, akit szeretett.

"Castle? Castle!" rázta meg az írót Esposito. Rájött, hogy időközben elszundított, Castle felemelte a fejét és gyorsan megnézte a detektívet, akinek tekintete ellágyult, amint meglátta az író arcát. Castle észrevette, hogy elsírta magát, és gyorsan letörölte könnyeit az arcáról. Rájött, hogy amit előbb átélt csak egy rémálom volt.

"Mit találtál?"kérdezte, miután visszatért a valóságba.

Nem számít, milyen szörnyű is volt ez a rémálom tudta, hogy nem hagyhatja, hogy valóra váljon.

"40 gyanúsított közül csak egy ember van, akinek háza a központi parkban van, és csak egy olyan személy van, akinek a pince ablaka pont a parkra néz.”. Esposito elmosolyodott, tudva ez biztosan fel fogja vidítani Castle-t. "Akkor mire várunk ember, gyerünk!"

Castle: A pokolba és vissza 3

 

A pokolba és vissza

3. fejezet:

"Mi történt? Mondj el mindent!"kiáltott Will ahogy kilépett a liftből. Will odament Ryan-hez és Espsito-hoz, egyértelműen elkerülve Castle-t. Az író nézte, ahogy a barátai bekisérték Will-t Montgomery irodájába.

Megvárta, amíg Kate exe bezárta maga mögött az ajtót, majd odasietett barátaihoz. "Mit mondott? Tud segíteni?"

"Castle, Will csak most ért ide. Azt mondtuk neki, hogy beszéljen Montgomery-vel, ő biztosan megbeszéli vele az ügyet. Tudom, hogy nehéz, de meg kell, hogy nyugodj." Elhallgatott, világosan látszott, hogy gondolkozott mit kéne mondania. "Ha tovább mész, Montgomery ki fog rúgni az ügyből. Ezért próbálj nyugodt maradni, magad és Beckett miatt is.”

Castle sóhajtott. Tudta, hogy Esposito-nak igaza van, de olyan nehéz. Hogyan tudott volna nyugodt maradni, amikor az egyik legfontosabb embert az életében elfogták, és megkínozták.

"Sajnálom. Csak Ka-Beckett nagyon fontos számomra, és ha valami... Bármi történik vele...." Ryan az író vállára tette a kezét, és azt mondta: "Semmi sem fog történni vele.”
Castle mély lélegzetet vett. Erős lesz, Kate miatt.

Ekkor Will és Montgomery elhagyták az irodát. Közeledtek Castle és a fiúkhoz, akiknek arcán látni lehetett a bánatot és az eltökéltséget.

"Az első dolog az első." mondta Will "A videó nem volt írható, így nem vagyok képes arra, hogy pontos Profil-t tudjak építeni  Kate fogvatartóiról, ezért fel kell tennem pár kérdést. Tudom, hogy nehéz lesz, de próbáljátok meg.” Elhallgatott, körülnézett remélve, hogy  a fiúk megértették kérését." A fogvatartóinál volt bármien utaló jel xexuális zaklatásra?" kérdezte.

Castle e kérdés hallatán nagyon feldühödött. Nem is akart belegondolni, ha ezek a szemetek akár azt is megpróbálnák.
Ryan volt az első, aki megszólalt. "Nem látszott semmi ilyesmi, de arra kérte Beckett-et szólítsa ”Mesternek” vagy ”Lordnak.” Castle elfintorodott ezen a szavak a hallatán.

Will bólintott. "Értem, srácok tudom, hogy nehéz de minden fontos információra szükségem van." Mindannyian bólintottak, és elkezdték magyarázni, hogy pontosan mi történt.

"... Aztán intett, és véget ért a hívást." fejezte be Castle.

 "Értem én megyek, szükségem van egy pár órára.” Will megállt egy pillanatra, majd visszanézett és azt mondta” Keressetek angol akcentussal beszélő férfit,akik New Yorkban tartózkodnak. Tudom, milyen széles körű ez az egész, de el kell kezdeni valahol." majd elment.

Kb. 5 óra telt el, Esposito, Ryan és a Castle sikeresen leszűkítették az összes Harry Neil rokonok és közeli barátok a 40 lehetséges gyanúsítottját.

Ekkor Montgomery kilépett az irodájából, és elrendelte, hogy Castle menjen haza.

Az író végül elfogadta vereséget és elhagyta a kapitányságot.

Castle-nek sikerült aludni egy szilárd hat órát, miután felébredt visszaindult a kapitányságra.
Megborzongott a gondolatra. A puszta gondolatra, hogy Kate akár meg is hallhat.

 Hogyan is tudna egy napot átvészelni anélkül, hogy látta volna mosolyogni, vagy akár nevetni legalább egyszer. Mi lenne, ha nem ébredne azzal, hogy rohanjon kedvenc kávézójába felvenni két kávét?

Castle még csak nem is akarta elképzelni. Kate előtt az élete nagy volt. Bármit megtehetett és bármien nőt, megkaphatott, volt egy csodálatos lánya és egy szerető anyja. Azt hitte, élete teljes volt. De aztán jött Kate, és világ megváltozott.

 Minden élénkebb, és jobb volt, míg ő része volt életének. Nélküle, minden unalmas lenne. De Kate lehet, hogy már nem él.

Castle berohant a kapitányságra, ahol három fáradt nyomozót talált.

De mielőtt bármit kérdezett volna, bement a kapitány irodájába és bekapcsolta a laptopot.

-
Kate soha nem érzett ennél több fájdalmat életében.
Szedd össze magad, Kate. Meg kell találni a kiutat innen. De mielőtt bármit csinált volna fogvatartói felkapcsolták a villanyt, és beléptek a terembe, a második alkalommal.

"Örülök, hogy látlak ébren, drágám! Mivel a barátaid kérték, hogy tájékoztassuk őket rólad, jön neked egy kis üzeneted."

Kate észrevette a laptopot, amit New York-i próbált elrejteni a háta mögött, mintha azt akarta volna, hogy legyen meglepetés. "Ha bármivel próbálkozol, esküszöm, meg fogod bánni." förmedt rá az angol.

Kate izgatottan várt, miközben hívták. Körülnézett a folyosón, és megdöbbentette, amit lát. Egy sötétített ablakú alagsorban volt. Megpróbálta átlátni az ablakon hátha lát valami ismerőset. De eddig, nem látott semmit.

A laptop megdermedt egy pillanatra, és Kate tudta, hogy valaki felvette. Amikor meglátta kedvenc írója arcát a képernyőn, majdnem felkiáltott. Az hogy láthatta arcát, erőt adott neki, és volt valaki, akire számíthatott.
 "Rájöttek már, hogyan fogják dobni a tárgyalást?" kérdezte az Angol,aki egyértelműen nem tudta,hogy Castle egy író és nem zsaru.

"Igen, bizonyíték nélkül nem emelhetünk ellene vádat.” Mondta eljátszva a rendőrt.

"Jó. Örülök a döntésének. Amint dobja a tárgyalás vissza kapja a kis barátnőjét." mondta. "Azt hiszi, nem vettem észre, ahogy sikoltozott neki tegnap?" nevetett az Angol.

Kate-nek összpontosítania kellett, hogy ne kiabáljon vissza fogvatartóinak. Nem akarta, hogy azok dühösek legyenek, és verést kapjon. Különösen nem Castle előtt. Ezért úgy döntött, hogy az ablak helyett nézi a laptopot.
Látta a fűt az ablakban, valamint a sétány árnyékát. Aztán esszébejutott. Ott vannak az épületben, közvetlenül a park mellett, mert felébredt mikor fogtatartói berakták a csomagtartóba.

El kell mondania Castle-nek. Ő biztosan kitalálja az üzenetet. "Mester," kezdte, " kérhetek valamit a társamtól? Arról van szó, a kutyám.... egyedül van otthon,és majd meghal étel nélkül."
Az Angol gondolkozott egy percig,majd azt mondta. "Rendben, de az üzenet kerülni fog valamibe." Kate nyelt egyet.

"Rick, tudod, a kutyám Alexis? Átmennél hozzám, adnál neki vizet és ételt. Meg elvinnéd sétálni a kedvenc parkjába." Kate tudta, hogy a fogvatartóinak fogalma sincs mire akart utalni, ránézett Castle-re, és látta a szemében, hogy megértette.

"Mint mondtam az üzeneted valamibe kerülni fog.” Mondta az Angol ”Gondolom, Rick szívesen nézné végig élőben a kis műsort. Nem ért egyet, drágám?" kérdezte gúnyosan. Kate csak bólintott, és azt mondta: "Igen, Mester.”

Az első ütés az arcát érte. Majd további három következett. Az ostorral addig ütötték, míg eszméletét nem vesztette. Örömmel üdvözölte a sötétséget, tudva, hogy az ő fényes páncélú lovagja hamarosan eljön érte.

Castle: A pokolba és vissza 2

A pokolba és vissza

2.fejezet:

"Kate!" Üvöltözött Castle a képernyőn keresztül. Nem érdekelte, hol volt, nem törődött vele, ha a fél övezet hallotta őt. Csak arra tudott gondolni, hogy a partnerét megkínozzák a szeme előtt.
Castle továbbra is üvöltött neki, amíg el nem állt a kínzás. Ekkora fájdalmat a teste nem volt képes elviselni. Castle maga is úgy érezte, mintha éppen megkínozták volna. 

A bőre tüzelt, a szeme vörös lett, és a keze korlátlanul remegett.

Figyelte, ahogy a két férfi visszagyalogol a laptophoz. Mindketten maszkot viseltek, de a hangjukon hallani lehetett, hogy mosolyognak.  "Nos, most kaptak egy apró példát arra, hogy mit tehetünk, várjuk önöket Harry Neil tárgyalásán 3 nap múlva. Különben…” Az Angol előhúzott egy pisztolyt, és az eszméletlen Beckett-re szegezte. "Vagy elbúcsúzhat a kis barátnőjétől.”

Castle tudta, hogy közvetlenül hozzá beszélnek. Halkan szólalt meg, de a hangjában érzékelni lehetett a dühöt."Szemetek. Ezért mindketten megfizettek!" monndta igyekezve visszatartani a vicsorgását.

Montgomery visszahúzta Castle-t a háta mögé. Bár ő is dühös volt nem fenyegethetik meg Beckett fogvatartóit. "Megtesszük, amit kérnek, de továbbra is meg kell erősíteniük, hogy Beckett él még." A férfi mosolygott gondolkodott egy kicsit mielőtt újra megszólalt.
"Rendben." mondta. "Továbbra is küldünk visszaigazolást. De a kínzásról nem teszünk ígéreteket. Aztán intett, és rákattintott a "Letesz" gombra.

Kate felnyögött. A fájdalom fellángolt a gyomrában, a vállán és a hátán, amint megpróbált kilépni az ő ülő helyzetből. Lassan visszatért a valóságba. Elrabolták és megkínozták. Hogyan történhetett ez? Visszagondolt az előző éjszakára.

-
Kate a lakásában ült és nézte a TV-t.  Castle-re gondolt. Egy mosoly futott végig az arcán. Ahogy öltözött, a ferde mosolya, ahogy sikerült mosolyognia, még a legrosszabb helyzetben is. Nem ... nem. Castle  a társa volt, ő  pedig Kate Beckett.

Kate megrázta magát (szellemileg és fizikailag). A legjobb döntés az volt, hogy elméjét lefoglalja valamien más módon. Megragadott egy könyvet, és elindult a szobája.
Kate körülbelül egy órát olvasott, amikor neszt hallott a nappaliból. A lány szívverése felgyorsult. Átkozta magát, amiért nem vitte magával a fegyverét.

Lassan, kiment a szobából. Szétnézett, és megkönnyebbülten sóhajtott, amikor látta, hogy nincs ott senki.

Hirtelen úgy érezte, valami megütötte.

Sikoltozni sem volt ideje, a teste máris védelmi pozíciót vett fel. Hátra rúgott egyet, amire a támadói nyilvánvalóan nem számítottak.

Megfordult, és megpróbálta támadni, de megtorpant, amikor meglátta a csillogó ezüst kést, pihenni a támadó kezében.

"Jó kislány." Mondta a támadó, ahogy Kate lassan hátrálni kezdett. "Sajnos kicsit meg kell sebeznem a gyönyörű kis arcát. De ne féljen gyorsan túl, leszünk rajta. "

 Kate ösztönösen kezével védte az arcát, érezte, ahogy a kést többször is belevágják a tenyerébe.
Egy pillanatra azt hitte, győzött. Azt gondolta a támadó inkább megfutamodott, mert abban a pillanatban leesett a kés. Csalódott, amikor rájött, hogy a támadó újra próbálkozik.
Megpróbálta védeni magát, de nem volt túl erős. A csapás keményen sújtott le rá, egy pillanatra érezte a fájdalmat. Aztán… Feketeség.

-

Castle egész testében remegett. Nem tudott egyhelyben maradni, körbe - körbe járkált a kapitány irodájában.

"Castle, lélegezz. Ülj le és lélegezz." Mondta neki Esposito. Ryan leültette egy székre. Castle behunyta a szemét, úgy érezte hányingere, van, és remegett.

"Van-e bármilyen mód, hogy követni tudjuk a hívást?" Kérdezte gyenge hangon. Gyűlölte magát azért, mert ennyire gyenge, amikor Kate-nek szükség lenne rá.
"A hívás követhetetlen. Hidd el, én mindent megpróbáltam." mondta Montgomery.

" Kitalálhatjuk, hol van? Utaló jelek egyáltalán?" kérdezte Castle még mindig remegő hangon. Castle csak egy dolgot akart, megtalálni Kate-et, a karjaiban tartani, és soha többé nem engedné el. Nem érdeklik az akadályok, vagy hogy mások mit gondolnak. Csak törődni akart vele.

El akart menni a kapitányságról, és sírni. Haza menni, megölelni a lányát, de tudta erősnek kell maradnia,Kate miatt.
Kell valaki, aki ismeri az emberrablásokat, és tud segíteni a legjobb képessége szerint.
"Hívjátok Sorenson-t" mondta, majd összeesett.

Castle: A pokolba és vissza

A pokolba és vissza

1. fejezet:

Kate Beckett tudta, hogy elfelejtett valamit.
Olyan sötét volt, ebben a kis szobában, hogy  saját kezét sem látja.  Azt remélte, hogyha elég közel tartja, látni fogja a sérüléseit, amiket szerzett.

Azt meg tudta mondani, hogy a szoba kicsi volt, mert mikor kinyújtotta a kezét, érezte a falat mindkét oldalán. Furcsának találta, hogy a fogvatartói csak a lábát kötözték meg, és a kezét nem.

Ámde bárhogy is próbált kiszabadulni a szék mindig visszahúzta.

Pánikba esett. Millió kérdés merült fel benne.

Nyilvánvalóan elrabolták, de miért? Mit akarnak tőle? Azt kívánta bár többet tudna.

Kate vett egy mély levegőt, és megpróbált kitalálni egy menekülési tervet, de mielőtt bármit is kitalálhatott volna, hírtelen fények villantak fel. Hunyorítani kezdett, hogy jobban lásson. Felismerte, hogy nem egy szobában volt, hanem egy szűk folyosón. Megpróbált székével hátrálni, de mögötte csak egy nagy betonfal volt.
Segítségért kiabált volna, de a folyosó végén egy ajtó kinyílt, és két maszkot viselő férfi lépett be egy laptoppal a kezében.

-

Castle 9: 30-kor érkezett a kapitányságra, mint minden nap

Két kávéval a kezében sétált be. Esposito futott be először. "Hé, ember. Arra voltam kíváncsi miért nem kapunk sose Ryan és én kávét?". "Ja, Castle! Nem vagyunk elég jók neked?"

Castle csak szórakozottan nézett rájuk. "Nagyon vicces fiúk. Hol van Beckett?
"Még nem jött még. Biztos csak elaludt, vagy ilyesmi." mondta közömbösen Esposito.

Ekkor Montgomery kilépett az irodából. "Ryan, Esposito, Castle ... Jöjjenek ide most." Mondta szigorú parancsoló hangon. Castle érezte… valami szörnyű történt.

Amint az író belépett az irodába, meglátta a stresszes Montgomery-t. A kapitány az íroasztalánál ült egy nyitott laptop előtt, fejét a kezébe temetve.
"Tudom, milyen nehéz lesz ezt megemészteni." A kapitány megtorpant, és a Castle szíve egyre jobban zakatolt. Tudta, hogy a kapitány bármit is fog mondani az nem lesz jó.

"Beckett-et elrabolták. A fogvatatói egy vebkamerát küldtek nekem. Castle szíve mérföldeket vert percenként. Minden csepp erejére szüksége volt, hogy tovább hallgassa a kapitányt.

Castle, Esposito és Ryan néma csendben álltak. Hogyan tudták elrabolni Beckett-et? Egyikük sem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Nem tudták rászánni magukat, hogy meg mozduljanak.
Montgomery megnyomta a ”hívás” gombot, és a kamera bekapcsolt.

"Mit akarnak tőlem?"kérdezte Kate, megpróbálva elrejteni hangjában a remegést. Nem akarta, hogy fogvatartói megtudják fél.

"Katherine Elizabeth Beckett. Apja és anyja Jim és Johanna Beckett. Született november 17-én. Gyilkossági nyomozó a NYPD, 12. Kapitányságán.”
"Szóval ki akar tüntetni? Kezdjük azzal, hogy miért vagyok itt?"

 A második férfi fel nevetett, "Milyen kis pimasz fiatal hölgy. Tenni fogunk azért, hogy ne beszéljen túl sokat.” Beszélt egy kis brit akcentussal.  ”Ha a kis barátai megtagadják a parancsaimat,az kellemetlen következményekkel járhat. Megértettük egymást? "

Kate leköpte a férfi arcát. "Igen."  "Mit mondtam?” Mondta a férfi majd odament, és megsimogatta az arcát, majd adott neki egy pofont. Kate sírni tudott volna, de visszatartotta a könnyeit.

"Nos Kate, nincs más választásom, most hátrakötözöm a kezét.
"Ők hívnak." Mondta a New York-i.  Kate nem tudta vissza tartani, megborzongott mikor a férfi megsimogatta a karját. "Kiváló! Menj előre, és válaszolj." Kate aggódott, miféle hívás? Mit akarnak tervezni vele?

Brit és New York-i is előtte állt, és mereven nézte a laptopot. "Ne beszélj." Mondta a Brit (aki úgy tűnt, hogy a dominánsabb fél) majd oda fordult Kate-hez. "Kate, kedves
nézz fel a kamerába, és mosolyogj a barátaidnak.

Nagyon rossz, amikor valaki beszél hozzád, és nem nézel rá. Kate vett egy mély lélegzetet, mielőtt felnézett. Meglepődött, amit a laptop mutatott. Ott volt a kapitány, Ryan, Esposito, és ami a legrosszabb... Castle. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor felismerte a kapitány irodáját.

”Itt van, amit akartak" ”Nos, azt akarom, hogy Harry Neil-t  felmentsék 3 nap múlva. Megértették?" A négy férfi bólintott.

New York-i megszólalt hátborzongatóan nyugodt hangon. "Nos, azt hiszem, Kate megadta nekünk a tökéletes vezető szerepet a mi a Következő téma. Ösztönző." Kate kénytelen volt elfojtani egy másik megborzongást.

Castle-re gondolt. A férfi, aki a pokolba is eljönne vele és vissza. A férfi, akivel együtt álltak egy bomba előtt, és tartotta, amíg megfagyott egy pincében. Nézte az arcát a laptop képernyőjén keresztül és látta, hogy ugyanazok a gondolatok futnak végig a férfi agyán..

Ekkor a New York-i elhagyta a folyosót egy pár másodpercig, majd visszajött valamivel a háta mögött. Gonoszul mosolygott, és letette a laptopot az asztalra, majd a két férfi lassan közeledett hozzá.
New York-i végül úgy döntött eljött az ideje, hogy felfedje, amit a háta mögött tartott. Kate látta, hogy a kezében két ostor van. A férfi letérdelt hozzá, majd elkezdte kigombolni a blúzát.

Vett még egy utolsó pillantást a laptopra, látta Castle arcát, és megesküdött volna rá, hogy könnyek gördülnek végig az arcán.
Az első csapás a vállát érte, majd a másikat. A fájdalom borzasztó volt. Nem számít, milyen keményen próbálta megállítani magát, sikoltozott a fájdalomtól.

Ezután még 3 ütés következett. Kate végül elvesztette az eszméletét. Az utolsó dolog, amit hallott, Castle sikolyai, a laptop hangszóróin keresztül.