2011. december 16.

Castle: A pokolba és vissza 7

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPPip-rnh5H6Hp5rV6cdfBUa833HfnXueqpBgk2p1Cszhdn_x6gbndZNSt0rzosS2iAb7BT6zDkoxpPxEumACpf6jjbK3Zf2-Ej7f3OrEWfnw5Xgom6NeCVZBSWF57kjp-oLXGyrn8J9cO/s300/3368955138_7684ab5ce4.jpg



A pokolba és vissza

7. fejezet:

Kate kora reggel felkelt. Ott állt a szekrény előtt, és 5 percig a ruháit bámulta, mit is vegyen fel. A házi őrizete véget ért, végre készen állt, hogy visszatérjen a munkába.

Ma volt az első nap, hogy újra találkozzon Castle-el. Bűntudata volt, hogy nem is hívta, vagy keresi meg őt. De szüksége volt egy kis időre.

Szégyen neki bevallani, de vagy háromszor ment a tükörhöz. A legjobban akart kinézni. A haját hagyta szabadon száradni, mivel így sokkal hullámosabb lesz, amit Castle annyira szeretett.

A változás látható volt közte és Castle között.
Ahogy nevezik egymást, különösen Castle őt (mikor felébredt, hallotta amint halkan, hívja őt "Kate")
Kate a gondolatra megborzongott (a jó fajtából...)

Csak egy pillantás, és Rick képes volt belelátni a lelkébe. Csak egy pillantás, és öröm járta át a testét. Az előtt, soha nem érzett ilyet. Igen, az író és köztelévő kapcsolat megváltozott.

Megkereste a tükrét, (megint) majd bólintott, és kilépett az ajtón.
-
Rick felébredt, pontosan tudta milyen nap van ma.

Kirohant a szobából, felvette kedvenc kék ingjét, és a legjobb fekete nadrágját. Megigazította a haját. Normálisan nem igen foglalkozott volna vele, de… ez nem volt egy átlagos nap.

A kapitányság felé megállt kedvenc kávézójánál, és vett két kávét.

Mikor megérkezett, beszállt a liftbe. Szíve egyre gyorsabban vert. Furcsa volt, hogy ennyire ideges, hiszen már több mint 3 éve minden egyes nap így telt.

Elsétált Esposito és Ryan mellett. Majd letette a két kávét Kate asztalára. A következő 10 percben Castle egyre idegesebb lett.

Amint hallotta a lift kattanását, tudta, hogy ő az. A lift ajtó kinyílt, és Kate belépett a kapitányságra. Castle nézte, ahogy mély lélegzetet vesz, majd kilép a liftből.

Amint belépett, mindenki tapsolni kezdett. Kate csak mosolygott, zavarban volt, mindenkinek mondott egy gyors köszönömöt, majd leült az asztalához.
5, 4, 3, 2, 1. számolt a fejében Castle. Nem akarta lerohanni társát azonnal. Nem akarta, hogy bosszantsa őt.

Leült mellé, és örömmel látta, hogy már ívott a kávéjából. "Örülök, hogy újra látom, detektív. Lelőnél, ha azt mondanám, hogy hiányoztál? "

Kate elmosolyodott, emlékeztetve magát, hogy nem kemény vagy kegyetlen. "Nem foglak Castle. Amúgy meg minden annyira csendes volt nélküled!"

Castle nem hitt a fülének. Tényleg elismerte, hogy hiányzott neki… mikor a fél övezet hallotta?

"Ó, ne vágj már ilyen képet Castle!"

"Josh biztos örült a sok együtt töltött időnek."mondta Castle szomorúan, amint a szavak elhagyták a száját.
"Josh és én szakítottunk, tényleg." mondta Kate nyugodtan.

"Remélem, rendben van, Kate. Őszintén szólva azonban, szerintem te túl jó voltál neki."

"Valójában, nyilvánvalóan nem vagyok túl jó neki, mert szakított velem." Kate tett egy új szabályt magának ebben a két hétben. Nincs több hazugság Castle előtt (néhány kivétellel) Megérdemli, hogy ismerje az igazságot.

"Kövess engem." mondta Castle majd felállt, bevezette Kate-et az egyik kihallgatási terembe.

Amint mindketten beléptek a szobába, Castle bezárta az ajtót. Nem érdekelte, hogy valaki látta bemenni őket a szobába. Ebben a pillanatban, csak egy dologra összpontosított.

"Kate. Nem fogok kitérni a szakításotok alól, mert tudod, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Ez a Josh nem érdemel meg, és ha volt bátorsága, hogy szakítson veled... különösen az után, hogy mindaz, ami történt. " Vett egy mély lélegzetet, felkészült arra, hogy elmondjon mindent amint egész reggel gyakorolt.

"Élni a tudattal, hogy akár meg is hallhatsz, kínzás volt számomra. Bár te kérted, hogy két hétig hagyjalak gondolkodni, nekem is adott egy kis időt a gondolkodásra." mondta, majd megfogta Kate kezét.

"Nem érdemelt meg téged, Kate. Nem hiszem, hogy én vagyok az az ember, aki méltó hozzád. De ha adsz egy esélyt, ígérem mindent meg fogok tenni, hogy az legyek. " Kate könnyes szemmel felnézett rá.

"Miért mondod ezt, Rick?" kérdezte.

"Azért, mert te vagy életem szerelme. Katherine Beckett, más, vagy mint az eddigi nők, akikkel találkoztam, és soha nem akarlak elveszíteni. Azt akarom, hogy hívj, ha szomorú vagy, vagy ha csak beszélni szeretnél velem. Azt akarom, hogy gyere el velem ma este vacsorázni, és minden este ezután. De amit a legjobban szeretnék, hogy légy a barátnőm."

Kate hallgatott. Érzelmei kavarogtak, nem tudta hogyan reagáljon.

"Úgy értem, mikor…" Kate a szája elé tette a kezét.
"Castle. Az életben egyszer, fogd be a szád."Elhallgatott "És kérlek, kérlek csókolj meg."

Az írónak nyilvánvalóan nem kellett kétszer mondani, amint a szavak elhagyták a száját, odahajolt Kate-hez, és a legszenvedélyesebben megcsókolta.  

Keze végigfutott a haján. Kate beleborzongott az érintésbe.
Szenvedélyesen csókolták egymást, míg el nem fogyott a levegőjük. Arcuk még mindig csak centikre voltak egymástól.
"Én tiszteletben foglak tartani, mint barátnőd Richard Castle.”

Bent a megfigyelő szobában, Ryan és Esposito állt, az övezet 5 többi tagjával. Tudtam, hogy azt teszik, tesó." mondta Esposito, ahogy Ryan összegyűjtötte a pénzt.
Csak ők ketten és Lanie volt az egyetlen, akik hittek abban, hogy a pár valaha is összejön. Mindenki más már feladta őket, de tudták végig.

Vége

Nincsenek megjegyzések: