Castle: A pokolba és vissza 5

A pokolba és vissza

5. fejezet:

Az út a lakásig nagyon hosszú volt. Castle egyre nyugtalanabb volt. Tudta, hogy az idő vészesen fogy.

Kate fogvatartói azt mondták, három napjuk van. Castle csak reménykedni tudott, hogy tartják szavukat. Habár két szadista emberrabló szava nem volt túl megbízható.

Kinézett az ablakon, felismerte, hogy közelednek az épülethez. Ryan és Esposito elöl ültek, merevek voltak, és egyértelműen felkészültek, hogy szembe nézzenek Kate fogvatartóival.

Megérkeztek. Mikor Castle megpróbált kiszállni Esposito hírtelen megállította.
"Castle, nem engedhetem meg, hogy bemenj oda." Az író tudta, hogy a nyomozó csak az érdekeit nézi, de szavai mégis feldühítették.

"A pokolba is nem tudok!  Beckett van odabent. Ha úgy gondolod, hogy itt fogok ülni, miközben ti bementek és elkapjátok őket, akkor sajnos nagyon tévedsz." Castle ezt gyakorlatilag sikoltozva mondta. Szomorú volt, ahogy barátai kezelték, de nem tudott itt ülni, amíg azok a szemetek és Kate bent vannak abban az épületben.

"Hallgatnod kell rám ember. Tudom, hogy szeretnél segíteni, de azok ott bent nem tudjuk mire képesek." Esposito egyértelműen próbáltat nyugodt maradni.

"Kössünk üzletet." Mondta Castle kissé erősebb hangon. "Menjetek be, kapjátok el azokat a szemeteket, és ha megtaláljátok Kate-t hívjatok! " ezzel Castle keresztbe tette kezét, jelezve, hogy másba nem egyezik bele.

"Rendben. De amíg nem kapsz hívást, itt maradsz." Azzal, Esposito, Ryan, és a többi csapat megfordult, és bementek az épületbe, ott hagyva Castle-t élete leghosszabb fél órájára.

-

Mindene fájt. Kate úgy érezte, mintha egész teste égne.

A feje szünet nélkül lüktetett. A háta fájt, mivel szinte két napja ugyanabban a helyzetben ült, és a lába is elzsibbadt.

Legszívesebben sírt volna, de Kate Beckett nem volt ilyen.

Annak ellenére, hogy teste minden egyes porcikája tiltakozott ellene, folytatta kiszabadulási kísérleteit.

A fém bilincsek erősen fogták a lábát, a csuklóján lévő kötél, pedig belemart a lány csuklójába ahányszor próbált kiszabadulni.
Kate üvölteni akart volna, de a fények hírtelen felkapcsoltak. Egész testében megremegett, mintha teste érezte volna, hogy a lámpákhoz a kínzás kapcsolódik.

Valóban, az angol és a New York-i elindult felé. "Hogy bírod, Katie?" kérdezte az Angol gúnyosan. Kate legszívesebben ordított volna, hogy merészeli ez az alak úgy szólítani, mint a szülei…. ehhez nem volt joga.
"Azt kell mondjam, jobban." Mondta Kate némi undorral a hangjában.

Angol elnevette magát. "Van, amikor be tudod fogni a szádat?" Majd Kate mögé sétált és egy kendőt kötött a szájára.

Ekkor hangokat hallottak a távolban. Kate remélte Castle rájött az üzenetére.

"Ha ezek a zsaruk, istenre esküszöm, meg fogsz fizetni! " förmedt rá Kate-re az Angol, majd Kate azon kapta magát, újra elveszti eszméletét.

-

Esposito és Ryan vezette csendben a csapatot. A lépcső, ami a pincébe vezetett, keskeny volt és zajos, így hamar rájöttek, hogy igen nehéz rajta halkan közlekedni.

Végül sikerült leérniük. Esposito jelzett a csapatnak. A fele csapat követi Ryan-t balra, a másik fele pedig vele megy jobbra.

Ryan és csapata elindult balra, miközben Esposito és a többiek az ellenkező irányba.
A folyosó végén volt egy ajtó, Esposito meg állt és fülelt.

Az ajtó mögül csak egy valamit lehetett hallani. Ha ezek zsaruk,istenre esküszöm, meg fogsz fizetni!

 A hang, ami kifejezetten angol volt, elég bizonyíték volt Esposito-nak. Teste megfeszült majd teljes erőből berúgta az ajtót.

A két maszkot viselő férfi nem vesztegette az időt. Fegyvert szegezett rájuk. 
"Tüzet szüntess!" ordította Esposito.
Angol, tudván, hogy nem volt más kiút elkezdett rohanni a zsaruk felé.
Esposito, akinek fegyvere már valamivel feljebb volt, térden lőtte.

A New York-i látta, ahogy társa sikoltozva a fájdalomtól letérdel, és lelapul a legközelebbi sarokba.

"Megadom magam!" üvöltötte a rendőröknek, egyértelműen megrémült fájdalommal. "Kérem, ne lőjenek le!" Esposito szinte nevetett a férfi szánalmas kísérletén, hogy mentse magát. Intett az emberek háta mögött, hogy fogják el a társát is.
-
Castle már készen ált elhagyni pozícióját, és berohanni az épületbe. Nem érdekelte, hogy fegyvertelen, vagy képzetlen... meg akarta menteni Kate-et. Csak annyit akart, hogy szerelme biztonságban legyen.

Amikor a telefon vibrálni kezdett,Castle nem vesztegette az idejét és berohant az épületbe.
"Biztos, hogy rendben van?" kérdezte, ez volt az egyetlen kérdés, amit mondani tudott ebben az állapotban.

Esposito sóhajtott. ”Elvesztette az eszméletét, és elég csúnyán összeverték. Azonnal orvoshoz kell vinni. Figyelj, ember. Fel kell készülnöd, hogy nem egy szép látvány.” Castle befejezte a hívást és gyorsabban rohant.
Szinte lerepült le a lépcsőn, és lerohant a jobb folyosón, ahol látta, hogy a csapat áll. Habozás nélkül, berohant a szobába ahol Kate-et tartják.

Éppen időben érkezett, mivel Esposito-nak és Ryan-nek sikerült eltávolítani a bilincset, ami két napja tartotta.

Castle lassan levette a székről, leült és az ölébe vette, nem törődve vele ki mit gondol róla. Óvatosan megcsókolta a homlokát.

Kate felnyögött, egyértelműen jelezve, hogy visszanyerte eszméletét. "Csitt, Kate. Minden rendben, itt vagyok. A mentők már úton vannak drágám." Mondta még szorosabban ölelve magához.

A mentők hamarosan megérkeztek, és bevitték Kate-et a kórházba.

"Mielőtt elkezdeném, szeretném elmondani, hogy Kate állapota stabil, és hamarosan fel fog épülni." Castle megkönnyebbülten felsóhajtott. "Szenvedett 4 törött bordát, egy törött csontot arcán, és egy kis törést, a bal karján. A sérülései kiterjedtek, és szüksége lesz erős antibiotikumra. A legrosszabb sérülést azonban a tüdeje szenvedte.

 ”Úgy tűnik, amíg abban a székben volt, az egyik törött bordája a bal tüdejére került.

Mikor beértünk a kórházba, csak akkor vettük észre, hogy az egyik borda szúrja a tüdőt elég széles körben. Megműtöttük, és szerencsére minden jól ment.” Az orvos megállt, így Castle (aki most vette észre, hogy Lanie, Esposito, Ryan és Montgomery mellette állnak) megpróbálta feldolgozni, amit az imént hallott.

 "A barátod egy harcos. Sokan azonos körülmények között valószínűleg meghaltak volna. Mindannyian nagyon szerencsések." Castle bólintott, nem tudta, hogyan köszönhetné meg az orvosnak.

"Mikor láthatjuk?"kérdezte Lanie.

"Ha szeretnék, akár most is. Még mindig eszméletlen, és nem is fog felébredni néhány óráig, de az állapota nem kritikus így nyugodtan látogathatják. Sajnos egyszerre csak 4 ember mehet be a szobába."

"Ti mennyetek előre."mondta a többieknek Castle. "Én majd bemegyek utánatok. Addig nem fogom itt hagyni, amíg fel nem ébred. "

Senki sem állította meg az írót.