Castle: A pokolba és vissza

A pokolba és vissza

1. fejezet:

Kate Beckett tudta, hogy elfelejtett valamit.
Olyan sötét volt, ebben a kis szobában, hogy  saját kezét sem látja.  Azt remélte, hogyha elég közel tartja, látni fogja a sérüléseit, amiket szerzett.

Azt meg tudta mondani, hogy a szoba kicsi volt, mert mikor kinyújtotta a kezét, érezte a falat mindkét oldalán. Furcsának találta, hogy a fogvatartói csak a lábát kötözték meg, és a kezét nem.

Ámde bárhogy is próbált kiszabadulni a szék mindig visszahúzta.

Pánikba esett. Millió kérdés merült fel benne.

Nyilvánvalóan elrabolták, de miért? Mit akarnak tőle? Azt kívánta bár többet tudna.

Kate vett egy mély levegőt, és megpróbált kitalálni egy menekülési tervet, de mielőtt bármit is kitalálhatott volna, hírtelen fények villantak fel. Hunyorítani kezdett, hogy jobban lásson. Felismerte, hogy nem egy szobában volt, hanem egy szűk folyosón. Megpróbált székével hátrálni, de mögötte csak egy nagy betonfal volt.
Segítségért kiabált volna, de a folyosó végén egy ajtó kinyílt, és két maszkot viselő férfi lépett be egy laptoppal a kezében.

-

Castle 9: 30-kor érkezett a kapitányságra, mint minden nap

Két kávéval a kezében sétált be. Esposito futott be először. "Hé, ember. Arra voltam kíváncsi miért nem kapunk sose Ryan és én kávét?". "Ja, Castle! Nem vagyunk elég jók neked?"

Castle csak szórakozottan nézett rájuk. "Nagyon vicces fiúk. Hol van Beckett?
"Még nem jött még. Biztos csak elaludt, vagy ilyesmi." mondta közömbösen Esposito.

Ekkor Montgomery kilépett az irodából. "Ryan, Esposito, Castle ... Jöjjenek ide most." Mondta szigorú parancsoló hangon. Castle érezte… valami szörnyű történt.

Amint az író belépett az irodába, meglátta a stresszes Montgomery-t. A kapitány az íroasztalánál ült egy nyitott laptop előtt, fejét a kezébe temetve.
"Tudom, milyen nehéz lesz ezt megemészteni." A kapitány megtorpant, és a Castle szíve egyre jobban zakatolt. Tudta, hogy a kapitány bármit is fog mondani az nem lesz jó.

"Beckett-et elrabolták. A fogvatatói egy vebkamerát küldtek nekem. Castle szíve mérföldeket vert percenként. Minden csepp erejére szüksége volt, hogy tovább hallgassa a kapitányt.

Castle, Esposito és Ryan néma csendben álltak. Hogyan tudták elrabolni Beckett-et? Egyikük sem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Nem tudták rászánni magukat, hogy meg mozduljanak.
Montgomery megnyomta a ”hívás” gombot, és a kamera bekapcsolt.

"Mit akarnak tőlem?"kérdezte Kate, megpróbálva elrejteni hangjában a remegést. Nem akarta, hogy fogvatartói megtudják fél.

"Katherine Elizabeth Beckett. Apja és anyja Jim és Johanna Beckett. Született november 17-én. Gyilkossági nyomozó a NYPD, 12. Kapitányságán.”
"Szóval ki akar tüntetni? Kezdjük azzal, hogy miért vagyok itt?"

 A második férfi fel nevetett, "Milyen kis pimasz fiatal hölgy. Tenni fogunk azért, hogy ne beszéljen túl sokat.” Beszélt egy kis brit akcentussal.  ”Ha a kis barátai megtagadják a parancsaimat,az kellemetlen következményekkel járhat. Megértettük egymást? "

Kate leköpte a férfi arcát. "Igen."  "Mit mondtam?” Mondta a férfi majd odament, és megsimogatta az arcát, majd adott neki egy pofont. Kate sírni tudott volna, de visszatartotta a könnyeit.

"Nos Kate, nincs más választásom, most hátrakötözöm a kezét.
"Ők hívnak." Mondta a New York-i.  Kate nem tudta vissza tartani, megborzongott mikor a férfi megsimogatta a karját. "Kiváló! Menj előre, és válaszolj." Kate aggódott, miféle hívás? Mit akarnak tervezni vele?

Brit és New York-i is előtte állt, és mereven nézte a laptopot. "Ne beszélj." Mondta a Brit (aki úgy tűnt, hogy a dominánsabb fél) majd oda fordult Kate-hez. "Kate, kedves
nézz fel a kamerába, és mosolyogj a barátaidnak.

Nagyon rossz, amikor valaki beszél hozzád, és nem nézel rá. Kate vett egy mély lélegzetet, mielőtt felnézett. Meglepődött, amit a laptop mutatott. Ott volt a kapitány, Ryan, Esposito, és ami a legrosszabb... Castle. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor felismerte a kapitány irodáját.

”Itt van, amit akartak" ”Nos, azt akarom, hogy Harry Neil-t  felmentsék 3 nap múlva. Megértették?" A négy férfi bólintott.

New York-i megszólalt hátborzongatóan nyugodt hangon. "Nos, azt hiszem, Kate megadta nekünk a tökéletes vezető szerepet a mi a Következő téma. Ösztönző." Kate kénytelen volt elfojtani egy másik megborzongást.

Castle-re gondolt. A férfi, aki a pokolba is eljönne vele és vissza. A férfi, akivel együtt álltak egy bomba előtt, és tartotta, amíg megfagyott egy pincében. Nézte az arcát a laptop képernyőjén keresztül és látta, hogy ugyanazok a gondolatok futnak végig a férfi agyán..

Ekkor a New York-i elhagyta a folyosót egy pár másodpercig, majd visszajött valamivel a háta mögött. Gonoszul mosolygott, és letette a laptopot az asztalra, majd a két férfi lassan közeledett hozzá.
New York-i végül úgy döntött eljött az ideje, hogy felfedje, amit a háta mögött tartott. Kate látta, hogy a kezében két ostor van. A férfi letérdelt hozzá, majd elkezdte kigombolni a blúzát.

Vett még egy utolsó pillantást a laptopra, látta Castle arcát, és megesküdött volna rá, hogy könnyek gördülnek végig az arcán.
Az első csapás a vállát érte, majd a másikat. A fájdalom borzasztó volt. Nem számít, milyen keményen próbálta megállítani magát, sikoltozott a fájdalomtól.

Ezután még 3 ütés következett. Kate végül elvesztette az eszméletét. Az utolsó dolog, amit hallott, Castle sikolyai, a laptop hangszóróin keresztül.