Castle: A pokolba és vissza 3

 

A pokolba és vissza

3. fejezet:

"Mi történt? Mondj el mindent!"kiáltott Will ahogy kilépett a liftből. Will odament Ryan-hez és Espsito-hoz, egyértelműen elkerülve Castle-t. Az író nézte, ahogy a barátai bekisérték Will-t Montgomery irodájába.

Megvárta, amíg Kate exe bezárta maga mögött az ajtót, majd odasietett barátaihoz. "Mit mondott? Tud segíteni?"

"Castle, Will csak most ért ide. Azt mondtuk neki, hogy beszéljen Montgomery-vel, ő biztosan megbeszéli vele az ügyet. Tudom, hogy nehéz, de meg kell, hogy nyugodj." Elhallgatott, világosan látszott, hogy gondolkozott mit kéne mondania. "Ha tovább mész, Montgomery ki fog rúgni az ügyből. Ezért próbálj nyugodt maradni, magad és Beckett miatt is.”

Castle sóhajtott. Tudta, hogy Esposito-nak igaza van, de olyan nehéz. Hogyan tudott volna nyugodt maradni, amikor az egyik legfontosabb embert az életében elfogták, és megkínozták.

"Sajnálom. Csak Ka-Beckett nagyon fontos számomra, és ha valami... Bármi történik vele...." Ryan az író vállára tette a kezét, és azt mondta: "Semmi sem fog történni vele.”
Castle mély lélegzetet vett. Erős lesz, Kate miatt.

Ekkor Will és Montgomery elhagyták az irodát. Közeledtek Castle és a fiúkhoz, akiknek arcán látni lehetett a bánatot és az eltökéltséget.

"Az első dolog az első." mondta Will "A videó nem volt írható, így nem vagyok képes arra, hogy pontos Profil-t tudjak építeni  Kate fogvatartóiról, ezért fel kell tennem pár kérdést. Tudom, hogy nehéz lesz, de próbáljátok meg.” Elhallgatott, körülnézett remélve, hogy  a fiúk megértették kérését." A fogvatartóinál volt bármien utaló jel xexuális zaklatásra?" kérdezte.

Castle e kérdés hallatán nagyon feldühödött. Nem is akart belegondolni, ha ezek a szemetek akár azt is megpróbálnák.
Ryan volt az első, aki megszólalt. "Nem látszott semmi ilyesmi, de arra kérte Beckett-et szólítsa ”Mesternek” vagy ”Lordnak.” Castle elfintorodott ezen a szavak a hallatán.

Will bólintott. "Értem, srácok tudom, hogy nehéz de minden fontos információra szükségem van." Mindannyian bólintottak, és elkezdték magyarázni, hogy pontosan mi történt.

"... Aztán intett, és véget ért a hívást." fejezte be Castle.

 "Értem én megyek, szükségem van egy pár órára.” Will megállt egy pillanatra, majd visszanézett és azt mondta” Keressetek angol akcentussal beszélő férfit,akik New Yorkban tartózkodnak. Tudom, milyen széles körű ez az egész, de el kell kezdeni valahol." majd elment.

Kb. 5 óra telt el, Esposito, Ryan és a Castle sikeresen leszűkítették az összes Harry Neil rokonok és közeli barátok a 40 lehetséges gyanúsítottját.

Ekkor Montgomery kilépett az irodájából, és elrendelte, hogy Castle menjen haza.

Az író végül elfogadta vereséget és elhagyta a kapitányságot.

Castle-nek sikerült aludni egy szilárd hat órát, miután felébredt visszaindult a kapitányságra.
Megborzongott a gondolatra. A puszta gondolatra, hogy Kate akár meg is hallhat.

 Hogyan is tudna egy napot átvészelni anélkül, hogy látta volna mosolyogni, vagy akár nevetni legalább egyszer. Mi lenne, ha nem ébredne azzal, hogy rohanjon kedvenc kávézójába felvenni két kávét?

Castle még csak nem is akarta elképzelni. Kate előtt az élete nagy volt. Bármit megtehetett és bármien nőt, megkaphatott, volt egy csodálatos lánya és egy szerető anyja. Azt hitte, élete teljes volt. De aztán jött Kate, és világ megváltozott.

 Minden élénkebb, és jobb volt, míg ő része volt életének. Nélküle, minden unalmas lenne. De Kate lehet, hogy már nem él.

Castle berohant a kapitányságra, ahol három fáradt nyomozót talált.

De mielőtt bármit kérdezett volna, bement a kapitány irodájába és bekapcsolta a laptopot.

-
Kate soha nem érzett ennél több fájdalmat életében.
Szedd össze magad, Kate. Meg kell találni a kiutat innen. De mielőtt bármit csinált volna fogvatartói felkapcsolták a villanyt, és beléptek a terembe, a második alkalommal.

"Örülök, hogy látlak ébren, drágám! Mivel a barátaid kérték, hogy tájékoztassuk őket rólad, jön neked egy kis üzeneted."

Kate észrevette a laptopot, amit New York-i próbált elrejteni a háta mögött, mintha azt akarta volna, hogy legyen meglepetés. "Ha bármivel próbálkozol, esküszöm, meg fogod bánni." förmedt rá az angol.

Kate izgatottan várt, miközben hívták. Körülnézett a folyosón, és megdöbbentette, amit lát. Egy sötétített ablakú alagsorban volt. Megpróbálta átlátni az ablakon hátha lát valami ismerőset. De eddig, nem látott semmit.

A laptop megdermedt egy pillanatra, és Kate tudta, hogy valaki felvette. Amikor meglátta kedvenc írója arcát a képernyőn, majdnem felkiáltott. Az hogy láthatta arcát, erőt adott neki, és volt valaki, akire számíthatott.
 "Rájöttek már, hogyan fogják dobni a tárgyalást?" kérdezte az Angol,aki egyértelműen nem tudta,hogy Castle egy író és nem zsaru.

"Igen, bizonyíték nélkül nem emelhetünk ellene vádat.” Mondta eljátszva a rendőrt.

"Jó. Örülök a döntésének. Amint dobja a tárgyalás vissza kapja a kis barátnőjét." mondta. "Azt hiszi, nem vettem észre, ahogy sikoltozott neki tegnap?" nevetett az Angol.

Kate-nek összpontosítania kellett, hogy ne kiabáljon vissza fogvatartóinak. Nem akarta, hogy azok dühösek legyenek, és verést kapjon. Különösen nem Castle előtt. Ezért úgy döntött, hogy az ablak helyett nézi a laptopot.
Látta a fűt az ablakban, valamint a sétány árnyékát. Aztán esszébejutott. Ott vannak az épületben, közvetlenül a park mellett, mert felébredt mikor fogtatartói berakták a csomagtartóba.

El kell mondania Castle-nek. Ő biztosan kitalálja az üzenetet. "Mester," kezdte, " kérhetek valamit a társamtól? Arról van szó, a kutyám.... egyedül van otthon,és majd meghal étel nélkül."
Az Angol gondolkozott egy percig,majd azt mondta. "Rendben, de az üzenet kerülni fog valamibe." Kate nyelt egyet.

"Rick, tudod, a kutyám Alexis? Átmennél hozzám, adnál neki vizet és ételt. Meg elvinnéd sétálni a kedvenc parkjába." Kate tudta, hogy a fogvatartóinak fogalma sincs mire akart utalni, ránézett Castle-re, és látta a szemében, hogy megértette.

"Mint mondtam az üzeneted valamibe kerülni fog.” Mondta az Angol ”Gondolom, Rick szívesen nézné végig élőben a kis műsort. Nem ért egyet, drágám?" kérdezte gúnyosan. Kate csak bólintott, és azt mondta: "Igen, Mester.”

Az első ütés az arcát érte. Majd további három következett. Az ostorral addig ütötték, míg eszméletét nem vesztette. Örömmel üdvözölte a sötétséget, tudva, hogy az ő fényes páncélú lovagja hamarosan eljön érte.