Castle: A pokolba és vissza 4

A pokolba és vissza

4. fejezet:

Mikor Kate fogvatartói letették, Castle érzelmei kavarogtak. Örült, mert egy hatalmas lépést tettek, hogy megtalálják bárhol is, tartották fogva Kate-t, de ugyanakkor dühös is volt, mert szerelmét újra megkínozták.

"Gondozás, mint jelent ez az egész?” kérdezte Will. Castle végül rájött, hogy a többieknek fogalma sincs mit jelent, amit Kate éppen üzent.

"Valahol a Central Parkban tartják fogva."mondta, majd egy kicsit lepihent.

Erős akart maradni Kate miatt, de mikor látta, hogy újra megkínozzák,…..úgy érezte ereje teljesen elhagyta. Már nem volt az a mindig vidám író, aki állandóan tele volt élettel, és mindenkit bosszantott maga körül.

Will (szokás szerint) azonnal kiadta a feladatokat. "Ryan és Esposito, szűkítsétek le azoknak a gyanúsítottaknak a listáját, akik a központi park közelében vagy mellett laknak.” A fiúk hozzáfogtak a kereséshez, Willl pedig oda ment Castle-hoz.

"Honnan tudtad, hogy a Central Parkban van?"kérdezte kíváncsian. Will egy kicsit mindig is féltékeny volt az író és Kate közötti kapcsolatára. Az első alkalommal, mikor látta őket együtt dolgozni, régebben volt mikor segített nekik egy kislány elrablása ügyében.

"Akkor jöttem rá, mikor Kate a kutyájáról beszélt."mondta Castle kissé gyenge hangon. "Ő nem egy kutya, és úgy hívják Alexis, ami a lányom neve." Vett egy mély lélegzetet, meglepődött, hogy mennyi energiára van szüksége, hogy még egyáltalán beszélni tudjon.

                                                              
"Akkor raktam össze a darabokat, mikor Alexis kedvenc gyalogos útjáról beszélt. Mikor együtt dolgoztam Kate-el volt egy gyilkosság a Central Parkban, pont ott ahol Alexis szokott naponta sétálni. "

Will bólintott. "Értem és ez az, ami rávezetett arra, hogy a Cantral Parkban van?" kérdezte.

"Nem, egyszer Alexis igazán furcsa volt az iskolában, ezért megkérdeztem Kate-et nem akar-e eljönni velünk sétálni. Rájöttem, hogy Alexisnak néha kell egy pár női tanács, amit én nem tudok megadni "

Castle sóhajtott,egy pillanatra a lányára gondolt. Tudta, hogy Alexis felnéz Kate-re.

Fejét az asztalra hajtotta, és becsukta a szemét. Nem is akart erre gondolni, de elméje vándorolni kezdett, és kezdte átélni legrosszabb rémálmát, ami valaha is volt.

 Annyira gyönyörű volt. Tudták azt szerette volna, hogy úgy temessék el, mint egy detektívet.

Castle érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, ahogy ránézett a szobavégén lévő koporsóra. Végül már szeméből csakúgy folytak a könnyek, és egész testében remegni kezdett.

Kate, Kate volt az, akit eltemetnek holnap. Megpróbálta irányítani magát, de a gondolatai egyszerűen nem kapcsoltak ki. Ma volt az utolsó nap mikor megjelent, és ez volt az egyetlen nap, mikor elég bátorságot vett, hogy eljöjjön.

 Soha nem tudta elmondani mennyire szerette. Soha többé nem lesz esélye, hogy kifejezze érzéseit. Letörölte arcáról a könnyeit. Ez volt az első alkalom, hogy sírt.

Tudta, hogy szembe kellett néznie vele. Legszívesebben hazament volna bezárkózni a szobájába, és többé sose jönne ki. De ahelyett, hogy gyáván hazament volna inkább ott maradt. Ott állt, amíg a szertartás véget ért. Megvárta, amíg egyetlen ember sem maradt a szobában, csak egy maga és... Kate.

"Ó, Kate."mondta, de a hangja megtört, amint kiejtette a nevét. Vett egy nagy levegőt, majd folytatta. Szüksége volt erre. "Annyira hiányzol. Nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rád. Az,hogy soha többé nem látlak mosolyogni, vagy hallani nevetni, kísért minden egyes nap." A könnyek ismét akadálytalanul végig folytak  arcán.

"Elmentem a kávézóba mielőtt idejöttem. Tudom, hogy butaság volt, de nekem már szinte normális, hogy mikor találkozunk, veszek neked egy kávét.... és mivel ez az utolsó alkalom." Itt elakadt,majd leengedte a fejét,  és megpróbálta tartani magát.

Castle megfogta Kate kezét, de rájött, hogy ez hiba volt. Olyan hideg volt ... olyan élettelen.

"Kate nem tudom, hogyan fogok nélküled élni. Te voltál az én egész világom, és nem hiszem, hogy képes vagyok túlélni nélküled. Ki fog hívni, ha van egy új ügy? Csak a hangodat akarom hallani Kate... ez vezetett engem. Ez késztetett arra, hogy jobb ember legyek." nagyot nyelt.

"Azt kérték, beszéljek a holnapi temetéseden. Azt mondták, idézem" mondjak rólad pár szót" Hogy kéne összefoglalni téged néhány szóval? Tudom, soha nem mondtam neked, de te voltál életem értelme." Közelebb hajolt a koporsóhoz, majd megcsókolta.

"Miért hagytál el engem, Kate? Hogyan tudtalak elveszíteni? Ez a fájdalom a szívemben szinte elviselhetetlen." Vett egy mély lélegzetet, olyan sok mindent akart még mondani, de látta a tulajdonosok visszatértek, hogy megkérjék, távozzon.

"De egy valamit megígérhetek, örökre szeretni foglak. Meg fogom találni anyád gyilkosát, és bíróság elé állítom őket. Az egyetlen reményem az, hogy egy nap talán újra látlak. Az egész életemet üres lesz nélküled Kate, és remélem, hallod, amit most mondok."

"Szeretném, ha tudnád, jobban szerettelek mit magát az életet, és sajnálom, hogy soha nem volt lehetőségem, hogy elmondjam. Te voltál a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismert, és remélem,hogy mostanra sikerült megtalálnod a békét. Viszlát Kate. Remélem, hogy egyszer majd újra találkozunk. "

Castle felkelt és elment. Még vett egy utolsó pillantást a zárt koporsóra, ami most már örökre tartja a nőt, akit szeretett.

"Castle? Castle!" rázta meg az írót Esposito. Rájött, hogy időközben elszundított, Castle felemelte a fejét és gyorsan megnézte a detektívet, akinek tekintete ellágyult, amint meglátta az író arcát. Castle észrevette, hogy elsírta magát, és gyorsan letörölte könnyeit az arcáról. Rájött, hogy amit előbb átélt csak egy rémálom volt.

"Mit találtál?"kérdezte, miután visszatért a valóságba.

Nem számít, milyen szörnyű is volt ez a rémálom tudta, hogy nem hagyhatja, hogy valóra váljon.

"40 gyanúsított közül csak egy ember van, akinek háza a központi parkban van, és csak egy olyan személy van, akinek a pince ablaka pont a parkra néz.”. Esposito elmosolyodott, tudva ez biztosan fel fogja vidítani Castle-t. "Akkor mire várunk ember, gyerünk!"